A lány futott a sötétben, rá nem jellemző módon zihálva vette a levegőt. Néha-néha megállt, az oldalát nyomkodta, de a szúró érzés nem akart szűnni. Lassan célhoz ér, nincs megállás. Eljutott az iskoláig, ott megtorpant. Évszázadok óta nem járt itt, a hely csak az emlékeiben élt. Fel-felvillant egy-egy emlékkép abból az időből, amíg itt élt Joseph oldalán. Megközelítőleg 1555-ben lehetett. Amikor el kellett hagynia Josephet, a férfi mindössze egy kéréssel indította el az útjára. A szavai, még mindig a fülében csengtek. Azóta bolyongva töltötte az életét, csak ezt az országot kerülte el. Most eljött az idő, hogy újból színre lépjen, s ígéretét betartva életre keltse a gonoszt. Továbbment, megállt a bolt előtt: a Rákóczi és az Öreg utca között. Erősen koncentrált, és kis töprengés után elindult egyenesen, azután befordult balra, végigment a Duna partján, és eljutott a Volent Öbölig. Célba ért.

Mosoly jelent meg a szája szélén, tudta hol állt régen a ház.

Megtalálta a helyén épült, amerikai stílusú faházat, amely előtt egy kicsi kosárlabdapálya volt kialakítva.

Nem rég egy levelet kapott a ház átépítőjétől, amiben többek között arról is írt, hogy a házat újból fel kellett építenie, egy férfi kérésére, és benne megtalálja, a lány a további utasításokat.

Amikor meglátta a hatalmas tölgyfát, ami már a Joseph mellett életében is ott állt, és boldog valamint szomorú órák részesévé vált őáltaluk, nagyot dobbant a szíve.

Nem teketóriázott, a kisásóval, nekiállt ásni. Az évezredek, hatalmas földkupacot hordtak a fa köré, gazzal ékesítve azt. Órákba telt, mire megtalálta a könyvet. Felnézett, letörölte a homlokáról az izzadságcseppeket, majd tovább ásott. Egy újabb óra elteltével megtalálta a koporsót is. Nyögések közepette kihúzta a sírból a bronzládát, majd kinyitotta. Az idő vasfoga nem fogott rajta, Joseph még mindig fiatalosan és jóképűen aludta örökálmát.

A nő felnyitotta a gyűlölt könyvet, lapozta, de sehol nem találta a verset, amely életre kelti a gonoszt, félórakeresés után, felkiáltott, végre megtalálta. Joseph fölé hajolt és olvasni kezdte a verset.

Évszázadok óta a földben fekszem, itt az idő,

Hogy újból életre keljek. Olvasd hát a verset,

S a sorok életre keltenek engem.

Véred, mérged, harapásod megerősít.,

Gyere, vértestvérem tedd meg, hogy évszázadokig

Újból éljek.

Dóra a vers felolvasása után, megharapta Josephet.  A lány mérge dolgozni kezdett, átjárta a férfi egész testét. Tizennyolc óra elteltével, a gonosz újjáéledt.